A 2 dimenziós (fekete-fehér) ultrahangnál egyszerre csak egy síkmetszet látható, míg a három dimenziónál egyszerre több síkot tapogat le gyors egymásutánban. A kétdimenziós képet három dimenzióvá rakja össze a gép, majd kijelöli a felületet, árnyékot ad hozzá, végül a képernyőn megjeleníti az így keletkezett 3 dimenziós képet, tehát térben látjuk a magzatot, különböző szerveket, és ezt forgathatunk különböző irányokba tetszés szerint.
4 dimenziós ultrahangnál a 4. dimenzió az idő. Lényegében ilyenkor gyors egymás utáni háromdimenziós képeket mutat az ultrahang, amit már mozgó filmként látunk.
A 4. dimenziónak a látványelemen túl pszichológiai jelentősége is van, hiszen a kisbaba látványa érzelmileg erősíti a kötődést az anya és gyermek kapcsolatban, és ez ugyanúgy vonatkozik az apukákra is.
Felejthetetlen élmény, mikor már a születés előtt láthatjuk a gyermekünket a méhen belül mozogni, fordulni, vagy éppen aludni. Látni az arcocskáját, ahogy ásít, grimaszol, vagy mosolyog, kalimpál a kezeivel, rugdos a lábaival. Szembeötlőek lehetnek a szülőkkel kapcsolatos hasonlóságok. Ilyenkor tudatosul az anyukában igazán ki is lakik az Ő pocakjában, kit hordoz, kit simogat naponta többször, kihez beszélget.
Diagnosztikai szempontból elsősorban az arc rendellenességeiben ad segítséget, hogy a legkisebb deformitást is fel tudjuk ismerni, megjeleníteni.
A 4D shading (4D árnyékolás, vagy fotórealisztikus megjelenítés) olyan képalkotási technológia, amely egy vizuális fényforrás alkalmazásával valóságosabb, élethű megjelenést kölcsönöz a 3D képeknek, ezáltal páratlan betekintést nyújt a méhen belül fejlődő magzat életébe. Vizsgálat során az ultrahang valós idejű (real-time) felvételeket készít, tehát a magzat mozgása, testhelyzete és arckifejezése, illetve a képi megjelenítés egy időben történik, nincs időbeli csúszás a kettő között.